Írói utószó

Sziasztok! Először is nem tudom, hogy hányan vagytok még itt, de szeretném hivatalosan is lezárni ezt a történetet. Nagyon köszönöm a biztató szavakat! Hogy miért Liamről írtam? Ő volt az én hősöm és persze még most is az. Imádom a stílusát és az érettségét, és igazából mindenét :$ :)
Ez a legelső blogom és izgatott voltam, amikor elkezdtem. Először csak néhány részt írtam, csak úgy magamnak. Aztán elkezdtem ezt, és egyáltalán nem bántam meg. Arra szeretnék kérni mindenkit, aki olvassa/olvasta, hogy írjon nekem 1-2 szót a történetről! Jöhet hideg-meleg! :)
Másodszor pedig az epilógus alkalmával ígértem még egy kis pluszt :) Az új blogom is megnyitotta kapuit. Ez nem egy összefüggő történet lesz, hanem kisebb részek. Nem éreztem késztetést, hogy egy hosszabb műbe kezdjek bele, így emellett döntöttem. Remélem benéztek oda is, és várom a feliratkozókat és a kommenteket ;)

U.i.: köszönök mindent és szép nyarat Nektek! :) Adrii xx

Epilógus

Sziasztok!! Meg is érkeztem az epilógussal! Remélem nem okoztam csalódást és örültök, hogy végül mégiscsak Happy End-del zárult :) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!! És persze szívesen olvasnék pár komit!! <3

U.i.: Pár nap múlva jön egy kis utószó tőlem, illetve egy kis meglepetés ;)
Adrii xx

~Néhány évvel később~

Most már elhiszem, hogy létezik igaz szerelem. És, hogy ez túlél mindent. A rajongók egészen jól fogadtak, mondhatni. Kapcsolatunk túlélte a távolságot és a pletykákat. Életemben először vagyok teljesen boldog, és ezt csak Neki köszönhetem. Megváltoztatta az életemet és valóra váltotta az álmaimat.
Na, de hogy a többiek se maradjanak ki:
 Eleanor és Louis már az esküvőt tervezgetik. A lánykérés nagyon romantikus volt. Szenteste történt, úgyhogy Lou megkapta az ajándékát, mégpedig egy hatalmas igent. Szerintem ennél boldogabbak ők sem lehetnének.
 Perrie és Zayn épp a harmadik tag jövetelét várják. Bár még csak két hónapja várandós Pezz, Zayn már most óvja őt/őket a széltől is. De hát ez egy férfi dolga.
 Harry és Niall újra szinglik. Mindkettejüknek volt ugyan hosszabb-rövidebb kapcsolata, de nem gondolták, hogy ez működne huzamosabb ideig.
 És vagyunk mi Liammel... Mikor kijöttem Londonba csak találkozni akartam a srácokkal, de most én vagyok a legszerencsésebb lány a világon.
Persze már mi is beszéltünk a családalapításról, de ez még a jövő zenéje. Addig itt van a jelen. Mert tudjuk: "Élj a pillanatnak, hiszen minden más bizonytalan."

Part 17

Sziasztok! Húha, nem is tudom valaki van-e még itt, de úgy döntöttem felrakom az utolsó részt. Ezután még jön egy epilógus és vége, bár úgy gondolom már eleget húztam az időt.
Jó olvasást! A komikat most is szívesen várom!
Pussz: Adrii xx


-Szia, Rebeka vagyok. Óriási rajongótok. Az előbb a fellépésen nehéz volt nem észrevenni, hogy baj van. Csak nem lány van a dologban? - próbáltam viccesen megközelíteni a dolgokat.
Nem szólt semmit, de azért elmosolyodott, így folytattam.
- Biztos vagyok benne, hogy az a lány rájött, hogy mekkora hibát követett el, amikor kinyitotta neked az ajtót és elengedett. Most valószínűleg üvöltve kirohanna a világból, de ehelyett azon gondolkodik, hogy mit tennél, ha most ideülne melléd és elmondaná, milyen hülye is volt. Szóval, mit tennél?
- Elmondanám neki, hogy mennyire szeretem, és hogy nem akarom elveszíteni - nézett mélyen a szemeimbe.
Erre nem tudtam mit reagálni, közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.
- Talán inkább ne itt folytassuk! - mondtam, mikor elváltunk - Elmehetnénk hozzám, de ha bulizni akarsz, tőlem maradhatunk is - mosolyogtam rá.
- Jobb, ha megyünk, itt már túl sokan vannak. - fogta meg a kezem és felállított a padról - De azért szóljunk a srácoknak.
Elengedte a kezem, mert azért mégsem lenne jó, ha máris a címlapokon lennénk. Besétáltunk és megkerestük az emberkéket. Épp az asztalnál ültek mind és ahogy megláttak minket, azonnal mosolyogni kezdtek.
- Szerintem mi kihagyjuk az aftert - szólalt meg Liam.
- Óó, hát nyilván kihagyjátok - röhögött Harry.
- Ezt örömmel halljuk, - mosolygott Niall - mármint nem azt, hogy nem buliztok velünk, hanem hogy együtt mentek el.
- Hehe, együtt mennek el - röhögött még mindig Harry.
 - Na fogd be Styles! - rivalltam rá vörös fejjel.
- Jól van, jól van - tette fel a kezét az illető, de még mindig röhögött.
- Helyes! Na mi megyünk. Jó szórakozást és majd találkozunk! - köszöntem el tőlük és Liammel az oldalamon elindultam a kijárat felé.
Kocsival mentünk, így hamar hazaértünk.
- Nem vagy éhes vagy szomjas, vagy valami? - kérdeztem ahogy beléptünk.
- Csak álmos - ásított egy nagyot és bemenve a szobámba elterült az ágyon.
- Az én is. De nehogy elaludj, mert akkor nem férek majd oda - mosolyogtam rá.
- Hova mész? - ült fel.
- Csak átöltözöm és jövök - adtam egy puszit az arcára.
Így is tettem. Szupergyorsasággal vettem le magamról gyönyörű ruhámat és vettem fel pizsimet és már rohantam is vissza a rám váró fiúhoz.
- Miért döntöttél így? - kérdezte aranyosan.
- Borzalmas álmom volt. Meghaltál és ekkor jöttem rá, hogy nem veszíthetlek el, mert szeretlek. - mondtam ki végül azt a szót, amit eddig soha senkinek.
- De itt vagyok, és most már nem veszíthetsz el. Ígérem! - nézett rám és megcsókolt.
Imádom ezt a fiút. Nem tudom hogyan bírtam volna elengedni.
- Örülök, hogy itt vagy - néztem rá.
- Igen, én is. De most már aludjunk jó?! - nevetett aztán pedig ásított egy hatalmasat.
- Ez jó ötlet. Jó éjszakát! - pusziltam arcon és hátat fordítottam neki, mire ő átkarolta  a derekamat.
- Neked is - puszilt bele a nyakamba, majd fél perc múlva már aludt is.
Annyira tökéletes. És most már az enyém, csak az enyém.

Part 16/2.

Sziasztok!! Tudom nagyon sokat késtem, de remélem még maradtatok itt páran... Nem keresek kifogásokat, bár igaz az egyetem nagyon sok időmet elveszi, de mindegy itt a rész!! Jó olvasást!! 
U.i.: A történetről még annyit, hogy ennek a résznek lesz még a befejezése és utána már csak az epilógus... :( <3
Adrii xx

- Csak egy álom volt. - riadtam fel az éjszaka közepén.
Könnyes volt a szemem. Ez az álom döbbentett rá, hogy mennyire fontos is nekem. Nem élném túl, ha elveszíteném.
Hiába vagyok álmos és kimerült egyszerűen nem merek visszaaludni. Inkább bekapcsolom a tv-t és keresek valamit, ami leköti a figyelmemet. Megint csak a zenét találom kiútként. Néhány számot játszottak a fiúktól is.
Boldogan vettem észre, hogy hajnalodik. Utálom a sötétet, főleg az álom után. Felmentem twiterre és mit látok?:
                                        " Liam Payne @Real_Liam_Payne
                                          Elvesztettem... "
Talán túl paranoiás vagyok, de talán tényleg rólam írta ki. Vagy talán épp Sophiáról. Talán beszélnem kellene Vele. Ez a sok talán tesz bizonytalanná. Gondolkodásomban a telefonom csörgése zavart meg, valahol kint a nappaliban csengett. Egyáltalán, hogy kerültem be a szobába? Nem emlékszem rá...
Kirohantam a készülékért. Niall volt. De mit akarhat ilyen korán?
- Szia! - szóltam bele.
- Szia! Bocsi nem akartalak felébreszteni. De szeretnék kérdezni valamit. - mondta kis izgalommal a hangjában.
- És mi lenne az? - reméltem, hogy nem Liamről lesz szó.
- Szóval, lesz ma este egy bál féleség és mi is fellépünk, de nincs kísérőm és egyedül meg ciki lenne elmenni.
- És azt akarod, hogy kísérjelek el? - szűrtem le a lényeget.
- Tudom, hogy későn szólok, de te vagy az egyetlen mentsváram és már a többieknek is van partnerük.
- Mikorra menjek és hova? - kérdeztem rá a lényegre.
- 8-ra érted megyek. Örök hálám. - hallottam a hangján, hogy megkönnyebbül.
- Még egy kérdés. Ez akkor olyan estélyis esemény lesz?
- Tőlem jöhetsz farmerben is, de amúgy igen. - röhögött.
- Akkor este találkozunk, addig keresek egy ruhát.. Szia! - köszöntem el végül.
- Szia!
Legalább nem fogok unatkozni, viszont találkozni fogok Vele. De nem hagyhattam cserben Niallt azok után, amit a múltkor tett értem. Elmegyek veszek valami ruhát, hiszen mégsem mutatkozhatok akármiben.
Tekintettel arra, hogy reggel 6-kor még semmi sincs nyitva, visszafeküdtem még egy kicsit pihenni. 8 körül úgy döntöttem, hogy elindulok, hiszen számomra elég nehéz találni valami jó göncöt.
Bejártam számos üzletet, de nem találtam meg az igazit. Egészen addig, amíg el nem sétáltam egy számomra eddig ismeretlen bolt mellett. Azonnal beleszerettem a kirakatban álló ruhába. Egyszerűen tökéletes. És remélem lesz az én méretemben is. Bementem és azonnal rávetettem magam és már el is foglaltam egy próbafülkét. Boldogan állapítottam meg, hogy tényleg tökéletes. Mintha rám öntötték volna. Már csak egy hozzá illő cipő és indulhatok haza készülődni. Meg is találtam az eladó segítségével. Megköszöntem a segítséget, kifizettem, majd elindultam hazafelé megelégedetten.
Otthon megebédeltem, letusoltam, hajat mostam, majd körmöt lakkoztam és ezek után elkezdtem készülődni. Teljesen elégedett voltam a végeredménnyel:

Fél 8 körül járt az idő és én egyre jobban izgultam.
Csengettek. Vagyis megjött végre Niall.
- Szia! - köszöntem, miután kinyitottam az ajtót.
- Szia! Hűha, te aztán kitettél magadért. - bókolt és megölelt.
- Hát melletted nem nézhetek ki akárhogyan. Amúgy te sem nézel ki rosszul. - mosolyogtam és közben el is pirultam.
- Indulhatunk? - tette fel a kérdést.
- Persze.
Taxival jött értem, gondolom az afterparti miatt.
- Készen állsz? - kérdezte, amint megérkeztünk.
- Mire? - kérdeztem vissza, de ekkorra már megtudtam a választ.
Mindenhol fotósok és riporterek. Csak néhány kérdést hallottam a nagy zaj miatt, de szinte mind ugyanazt tartalmazta. Például: "Mióta jártok?" vagy "Hol ismerkedtetek meg?".
Szerencsére Niall nem állt meg, egyenesen a tágas terem felé húzott.
- Ez gyönyörű - a lélegzetem is elállt, amint beléptünk.
Mindenhol kristály- és gyöngyfüzérek lógtak. Egyszerűen elképesztő volt.
- Igen, az. - nevetett - Gyere, ott vannak a többiek! - mutatott az asztalnál ülő "kis" csapat felé.
Köszöntünk és mi is helyet foglaltunk.
Nem igazán értettem miről beszélgetnek, én inkább csak úgy elvoltam. Csak arra figyeltem fel, hogy mindenki elhallgatott és egy nő jelent meg a színpadon, kezében a mikrofonnal.
- És akkor következzenek azok a fiúk, akik meghódították a világot. Jöjjön a One Direction! - ekkor a fiúk felálltak és néhány pillanat múlva már a színpadon is voltak. Niall és Liam kezében gitár, így már lehetett sejteni melyik szám következik. Little Things. Ezt még úgy ahogy kibírtam sírás nélkül, de a következőnél már nem bírtam megállni (LINK). Nem bőgtem, de elég volt meghallanom az első pár akkordot, hogy eleredjenek a könnycsatornáim. Borzalmasan éreztem magam, ahogy láttam Liamet könnyes szemmel.
Amint vége lett az előadásnak, a fiúk megköszönték és lejöttek a színpadról. Niall megrohamozta a svédasztalt, Zayn Perrievel, Louis pedig Eleanorral táncolt. Harry Mandyvel érkezett és vele is töltötte eddig az egész estét. Liamet pedig nem látom sehol.
Mindegy, inkább eszek én is valamit. Odaálltam Niall mellé és válogatni kezdtem a jobbnál jobb kaják közül.
- Liam elég rosszul van. Mi történt veletek tegnap? - kérdezett rá a gyenge pontomra.
- Csak megmondtam neki, hogy nincs több esélye nálam.
- És még most is így gondolod?
- Nem tudom, érted? Már semmiben sem vagyok biztos.
- Keresd meg és mondd el neki! Tudom, hogy szereted. - nézett rám mosolyogva.
- De most hol van? Nem látom sehol.
- Van egy kisebb kert része az épületnek. Nézed meg ott! - tanácsolta, majd egy nagy tálca kajával a kezében leült az asztalhoz.
El is indultam a hátsó ajtó felé és szerencsémre egyetlen paparazzival sem találkoztam.
Ahogy kiléptem megcsapott a hideg levegő. Az egyetlen fontos dolog, hogy megtaláljam Őt. Nem kellett sokat keresgélnem, ott ült a padon és az ég felé bámult.
Olyan kiszolgáltatott volt, és a tudat, hogy én tettem ezt Vele, kétségbe ejtett.
Igaza van Niallnek. Szeretem, csak ezt még magamnak sem merem bevallani.
Lassan odalépkedtem a padhoz és leültem szorosan Mellé. Kicsit hezitáltam, mert nem tudtam mit mondhatnék a tegnapi eset után. Ekkor eszembe jutott egy elég frappáns megoldás:

Part 16/1.

Sziasztok! :) Először is sajnálom, hogy megint sokat késtem, de sajnos nem volt időm írni :/ De itt egy negyed rész és a többit is hozom hamarosan, csak kíváncsi vagyok a reakcióitokra :)
Nem is beszélek tovább, jó olvasást!! :)
Adrii xx

- Rebi azonnal ide kell jönnöd! Liam rosszul van! - kiáltott bele a telefonba Zayn.
- De mi történt? - estem pánikba és csak álltam egy helyben.
- Ha idejössz megtudod. Csak siess!
Kinyomtam a telefonom és már rohantam is végig a sötét utcákon egészen a 1D házig.
Mikor odaértem beszaladtam a házba egyenesen Liam szobájába. Ő ott feküdt a padlón, a fiúk körülötte, próbálták ébresztgetni.
- Mi történt? Mondjátok már! - fakadtam ki.
- Mikor benyitottunk már itt feküdt. Találtunk néhány üveg piát és egy gyógyszeres dobozt. - mondta teljes önkívületben Niall.
- Hozzatok hideg vizet! Most! - utasítottam őket.
Ahogy kértem, azonnal megcsinálták. Fogtam a pohár vizet és lelocsoltam az arcát, de hiába, nem reagált.
- Kelj fel Liam! Szükségem van rád! Nem hagyhatsz itt! Sajnálom, hogy hülye voltam. Kelj már fel, hallod?! - Pofozgattam az eszméletlenül fekvő fiú arcát.
- Rebi menj arrébb, majd a mentősök. - állított fel Harry, miközben két férfi lépett be az ajtón.
- Sajnálom. - hangzott egyikük szájából a nem várt szó - Már nem tudtunk rajta segíteni.
- Nem, nem, nem és nem! Még nem lehet késő! Ez a munkájuk! Meg kell őt menteniük! Nem halhat meg! - üvöltöttem.
Könnyeim patakként folytak le az arcomon.
- Ez az én hibám. Minden az én hibám. Én öltem meg. Végleg elvesztettem. - ordítottam még mindig és néztem, ahogy a nagy, fekete autó ajtaját bezárják és elhajtanak Vele...

Part 15

Sziasztok :) Tudom, sokat késtem, de remélem azért olvassátok :) Köszönöm a pozitív komikat a részhez, illetve a bejegyzéshez. Nagyon sokat jelentettek nekem, tényleg :* 
Ebben a részben van egy olyan részlet, amikor tényleg a saját életemet írtam le, szóval volt miből merítenem... 
A következő rész váratlan fordulattal érkezik majd!! Ha kellőképpen felkeltettem az érdeklődéseteket, remélem velem maradtok még :)
Következő rész: 3 komi után!! :)
Adrii xx


Az elkövetkező 2 hétben senkivel sem beszéltem. Kivéve persze az úszócsapat tagjait, hiszen az edzésekre bejártam.
Bár Mandyvel találkoztam, aki nemrég jött vissza a nyaralásból, és vele beszélgettünk, de a többiekkel valahogy nem szerettem volna kapcsolatba kerülni. Muszáj volt egy kicsit gondolkodnom. Nem veszhetnek össze miattam a fiúk. Talán tényleg rossz ötlet volt visszajönnöm. Tényleg mindent csak elrontok. De még egyszer nem fogok elmenekülni. Itt maradok Londonban és élem tovább a "csodálatos" életemet.

Hétfő reggel van. Elmegyek reggelizni egy kis, névtelen kávézóba... Nem tartott sokáig elfogyasztanom azt a kevéske ételt, amit rendeltem. Felálltam és a pulthoz mentem, hogy fizessek. Amikor megvolt, elindultam kifelé, ám ekkor egy számomra nem kívánatos találkozás következett, ami elkerülhető lett volna, ha ma nem jövök ide. Nem tudtam észrevétlen maradni, ugyanis nem volt hátsó ajtó és elbújni sem tudtam volna sehová.
- Szia Rebeka! - jött oda Niall és megölelt.
- Sziasztok! - öleltem vissza és intettem a többieknek is.
- Hát te mi járatban? - nézett rám Harry.
- Csak vágytam valami különleges kajára és nem volt kedvem otthon elkészíteni - fejtettem ki a válaszom.
- És hol voltál az elmúlt 2 hétben? Teljesen eltűntél - szegezte nekem a kérdést Zayn.
- Edzéseim voltak. Nem volt túl sok időm - próbáltam ennyivel lerendezni, miközben leültünk egy asztalhoz.
- A telefont felvenni nem tart túl sok időbe - cukkolt Niall.
- Ez igaz, de nem akartam senkivel sem beszélni - mondtam el őszintén.
- Még velem sem? - nézett rám Zayn.
- Senkivel, bocsi. De most mennem kell - válaszoltam és felálltam az asztaltól.
- Hogy megint eltűnj? Mi van veled Rebi? - Zayn.
- Igen, eltaláltad. Egyszerűen csak el akarok tűnni - nem néztem rájuk, és a legnagyobb sebességgel kiviharoztam a kávézóból.
Talán így visszagondolva nem ez volt a legjobb döntés, de nem bírtam velük egy légtérben lenni. Vagyis inkább Liammel, aki csak ült a sarokban és csendben hallgatta a beszélgetésünket. Eléggé fura volt. Nem ismerem Őt régóta, de még soha nem láttam ilyennek. De nem érdekel. Ő sem törődött az én érzéseimmel, akkor én miért foglalkozzak az övéivel. Talán a tudatalattim vezette a lábamat, ugyanis újra a kis tó partján találtam magam a parkban. Ez lett az új, titkos gondolkodóhelyem. Megnyugtató volt itt lenni és most nem kellett attól tartanom, hogy elázok. Csak néhány bárányfelhő úszkált az égen és hideg sem volt.
Egy idő után, mikor már azon kezdtem el gondolkodni, hogy min gondolkodom, úgy döntöttem hazamegyek, veszek egy jó forró fürdőt és közben szerelmes számokat hallgatok, csak hogy még rosszabb kedvem legyen. Mindig ezt csinálom. Romantikus filmeket nézek, hogy beleképzelhessem magam olyan helyzetekbe, amik velem soha nem fognak megtörténni. Álomvilágban élek, mert az álmaimat legalább én irányítom. Talán ezért nincs pasim... Meg persze azért is, mert akibe belezúgok az általában foglalt vagy ebben az esetben egy popsztár, akinek csak egy vagyok a több millióból.
És ekkor jön az a gondolat, hogy mi van ha életem végéig egyedül kell élnem? Akkor ez esetben nem szeretnék sokáig élni. Mi van akkor, ha az a bizonyos herceg soha nem jön el értem, mint az álmaimban? Mi van, ha én túl kevés vagyok ehhez az élethez?
Van egy barátnőm otthon, Magyarországon, akivel ezeket mindig meg tudtam beszélni és ő megértett. Úgy, ahogy senki más. Nem mondom, hogy hiányzik a régi életem, csak bizonyos személyek hiányoznak belőle.
Elmélkedésemben a csengő hangja zavart meg. Gyorsan kiszálltam a kádból, magamratekertem a törölközőm, és kinyitottam az ajtót. Ő állt ott. Letört volt és talán kicsit ideges is.
- Szia! Bejöhetek? - kérdezte félve.
- Gyere! - álltam félre, hogy ő is beléphessen.
- Szakítottam Sophiával - vágott bele a közepébe.
Először is ki kérdezte, másodszor pedig miért mondja ezt el pont nekem? Nem válaszoltam rá, vártam, hogy folytassa. Így is tett:
- Beszélgettem a fiúkkal és rájöttem, hogy igazuk van. Egy bunkó paraszt lettem. Ráadásul Niallel még össze is kaptunk miatta.
Rám nézett és várta a reakciómat. Hiába. Ugyanúgy álltam ott, mint az elején. Nem akartam elgyengülni, hiszen bármire képes lennék érte. De mégsem adom magam olyan könnyen. Még mindig várt. Arra, hogy megszólaljak. De gondolom látta rajtam, hogy nem fogok, így újra elkezdte:
- Csak szeretnék bocsánatot kérni, főleg a múltkori miatt. Igazad volt. Már rég el kellett volna hagynom, csak féltem. Te teljesen más vagy, mint a többi lány. Olyan igazi, titokzatos, visszahúzódó és mégis őrült. És ha lenne még egy esélyem, nem engednélek el soha.
Ez a mondata igazán szíven ütött.
- Nézd megértem, hogy sajnálod. Mindenki hibázik. Megbocsátottam, amikor részegen olyat mondtál, amit tőled nem vártam volna. Mindenki megérdemel egy második esélyt. Te megkaptad, de nem éltél vele. Nem vetted észre, hogy mit miért tettem, pedig szerintem elég egyértelmű volt. - muszáj volt kimondanom, már nem bírtam tovább magamban tartani - Most, ha megbocsátasz, folytatnám a remeteéletemet. - odasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam Neki.
Zsebre dugott kézzel és lehajtott fejjel kisétált, és én nem tartottam vissza. Pedig mindennél jobban szerettem volna. Talán erre mondják, hogy az emberek büszkeségből nem tesznek meg dolgokat? Talán az egyetlen lehetőséget szalasztottam el? Azt hiszem már túl késő ilyeneken gondolkodni. Elment, és én újra egyedül maradtam...

Part 14

Sziasztok :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog :3 Extrahosszú lett és remélem ezért kapok néhány komit :) Már a múltkor mondtam, hogy ez a kedvenc részem, és talán ezt volt a legkönnyebb megírnom. Jó olvasást!! 
Következő rész: Legalább 2 komi után :)

Adrii xx

Reggel suttogásra ébredtem, ami a konyhából jött. Tehát a nappaliban vagyok. Csakis Liam lehetett az, aki behozott, hiszen éreztem az illatát.
Kikászálódtam az ágyból és a konyhába mentem.
- Jó reggelt! - köszöntöttem Niallt, Liamet, Louist, Elt és Perriet.
- Neked is! - mondták egyszerre.
- Miért aludtál a kanapén? - kérdezett rá Niall a számomra is megválaszolatlan tényre.
- Nem tudom, gondolom a szobáig már nem tudtam elmenni. - mosolyogtam és közben Rá pillantottam, aki bele volt merülve a pohár vizsgálatába.
Kimentem a mosdóba és akkor láttam, hogy Sophia nem Liam szobájából jött ki, hanem a vendégszobából.
Talán összevesztek? És ez most jó vagy rossz nekem? Azt hiszem vár rám egy beszélgetés.
Mikor visszamentem már mindenki ott volt, ám felettébb feszült volt a légkör. Mindenki csak ült csendben és bámulta a másikat.
- Srácok, köszönöm a bulit, nagyon jó volt, de most megyek és kialszom magam rendesen. Az a kanapé nagyon kényelmetlen. - nevettem fel és próbáltam oldani a hangulatot, hát kevés sikerrel - Sziasztok!
- Szia! - hallottam az egybecsengő köszönést.
Még egy utolsó "még beszélünk" pillantást küldtem Liamnek, majd kiléptem az ajtón.
Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mi van, ha tényleg összevesztek, miattam?
Otthonomba belépve első dolgom volt, hogy átöltözzek és lemossam a sminkemet. Kicsit éhes is voltam, de annál inkább álmos. Lefeküdtem és azonnal el is aludtam.
A telefonom csörgésére ébredtem. Liam neve állt a kijelzőn.
- Szia! - szóltam bele és meglepetésemre nem az Ő hangja köszönt vissza.
- Szia! - köszönt kicsit sem kedvesen - Holnap át tudsz jönni a 1D házba? Lenne egy kis megbeszélnivalónk.
- Persze, mikorra?
- Délután 2 körül, ha megfelel. - válaszolt még mindig ugyanabban a hangnemben.
- Ott leszek. Szia! - köszöntem el és meg sem várva válaszát kinyomtam a telefont.
Kicsit megrémisztett, de kíváncsi is voltam, miről lehet szó.
Már este 8 van és ma még nem ettem semmit, így hát átmentem a konyhába, hogy készítsek valamit.
Miután ez megvolt, és mivel egyáltalán nem voltam álmos, felmentem twiterre, hátha olvasok valami érdekeset. Nem így történt, így kiléptem és bekapcsoltam helyette a tv-t. Ott sem volt semmi jó, így a zenecsatornát választottam. Közben el is nyomott az álom és valamikor éjfél körül keltem fel, hogy kikapcsoljam.

Reggel felkeltem, reggeliztem, majd elindultam sétálni. Hamar elrepült az idő, dél lett mire hazaértem. Főztem valami ehetőt, ami ebben az esetben spagetti volt, és megebédeltem.
Elkészültem és elindultam a tegnap megbeszélt találkozóra. Amikor odaértem becsengettem. Sophia nyitott ajtót és ugyanazzal a flegma hanggal köszönt, mint tegnap a telefonba. Bementünk és Liam már ott ült a nappaliban.
- Szia! - köszöntem és leültem mellé az ágyra. - Nos miről lenne szó?
- Az a helyzet, hogy engem felettébb idegesít az, ahogy egymással viselkedtek. - vette át a szót "őfelsége" - Úgyhogy azt az elhatározást hoztam, hogy választanod kell! - nézett Liamre.
- Választanom? Ugye most csak viccelsz? - kérdezett vissza Liam zavarodottan.
- Nem, komolyan beszélek. Válassz: ő - bökött felém - vagy én.
- Szerintem nem kell választania, - szólaltam fel - én vagyok a nem kívánatos harmadik, majd én elmegyek.
- Helyes! - vágta rá kárörvendően Sophia.
- Nem! Nem helyes! - akadt ki Liam - Nem kérheted, hogy válasszak a barátom és a barátnőm közt.
- Semmi baj, Liam. Már megszoktam. Mindig én vagyok az örök harmadik, akármiről legyen szó. Úgyhogy most szépen felállok és kisétálok az ajtón, csak hogy mindenki boldog legyen. - utaltam a még mindig idegesítően mosolygó nőszemélyre.
Úgy tettem, ahogy mondtam. Kiléptem az ajtón és a park felé vettem az irányt. A rossz idő ellenére elég sokan voltak. Leültem a szokásos helyemre a tóhoz és megint a "Miért?"-ekre próbáltam választ találni. Miért teszi ezt Sophia? És miért van még mindig vele Liam? Miért nem velem van? Miért nem lehetek már végre egyszer én is boldog? És az utolsó: Miért ülök itt egyedül szakadó esőben?
Az időjárás is az én hangulatomat tükrözi úgy látszik.
Eléggé vizes voltam már ahhoz, hogy hazainduljak. A hajamból és a ruhámból is folyt a víz. Lassan sétáltam az utcán, hiszen nekem már mindegy volt. Több száz autó ment el mellettem, néhány le is csapott, de egyszer csak egy fekete Range Rover lassított le és egy kellemes hang csapta meg a fülem. Niall volt az:
- Rebi, gyere szállj be!
- De csurom vizes vagyok. Nem fogom eláztatni a kocsidat.
- Csak ülj be! - erősködött.
- Ha te mondod.
- Te meg hol jártál? - kérdezte visszafojtott nevetéssel.
- A parkban.
- Szakadó esőben?
- Még mikor eljöttem nem esett.
- És miért nem indultál vissza, mikor már láttad, hogy esni fog? - csipkelődött.
- Nem mindegy? Inkább az utat figyeld! - utasítottam, talán túlságosan barátságtalanul - Bocs, ne haragudj, nem akartam bunkó lenni, csak nagyon elegem van már. - bámultam ki az ablakon.
- Semmi baj. Sophia? - bár ez inkább volt kijelentés, mint kérdés.
- Miből gondolod?
- Talán nincs igazam? - kérdezett vissza, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- De. - vágtam rá azonnal - Niall, én ide nem megyek be. - néztem rá, amikor megláttam, hogy nem az én lakásom előtt állunk.
- Miért?
- Mert innen jöttem el. Nem fogok visszamenni. Inkább hazasétálok.
- Szó sem lehet róla. Felmegyünk a szobámba, átöltözöl, és ha elállt az eső, hazaviszlek.
- Hiába próbálkozok, igaz? - néztem szemeibe.
- Na befelé! - nyitotta ki a bejárati ajtót és maga elé engedett.
Szerencsére mindenki a szobájában volt, így ketten mi is észrevétlenül mentünk fel a lépcsőn.
- Szóval mit mondott az a nő, ami miatt így eláztattad magad? - kérdezte, miközben szekrényében kotorászott.
- Nem sok mindent. - intéztem el ennyivel.
- De most komolyan, nem akadtál ki csak úgy ok nélkül. - nézett a szemembe és pillantása szinte égetett.
- Átöltözhetnék előbb?
- Persze ott a fürdő és itt vannak a ruhák - nyújtotta át.
- Köszönöm - elvettem kezéből, majd a fürdőbe érve átvettem a száraz ruhákat.
Crazy Mofos, mosolyogtam, ahogy megláttam a pólót.
Mikor kiléptem, az ágyán ült és gondolom a válaszomra várt, mert ahogy meghallotta az ajtócsapódást rám kapta tekintetét.
- Szóval? - kérdezte elnyújtva az 'ó' betűt.
- Azt mondta Liamnek, hogy válasszon közte és köztem, mert nem bírja elviselni, ahogy Liammel bánunk egymással.
- Hát ez beteg. - röhögött fel.
- És én erre azt mondtam, hogy nem kell választania, majd én elmegyek.
- Te nagyon buta vagy! Meg sem adtad a lehetőséget Liamnek, hogy téged válasszon.
- Egyszer már döntött. A múltkor, amikor a versenyem volt, kibékültem vele, hátha rájön, hogy ő hozzám tartozik. Belefáradtam Niall. Én ezt már nem bírom, érted? Nem akarok mindig, minden kapcsolatban 3. személy lenni. Tudod mennyire fárasztó, hogy mindenkinek az érdekeit nézd, hogy másokat mindig magad elé helyezz? Olyan tanácsokat adok másoknak, amelyekkel rendbehozhatják az életüket. És tudod mi a legviccesebb? - néztem rá.
- Mi?
- Hogy sikerül. Nekik sikerül. De mi lesz az én életemmel? - már könnyes volt a szemem - De nem akarlak ilyenekkel fárasztani, biztos neked is megvan a magad baja.
- Minden rendben lesz. - nyugtatott meg, miközben a hátamat simogatta.
- Hányszor hallottam már ezt a mondatot. - mondtam cinikusan.
- De nem tőlem. - mosolygott.
- Megölelnél? - kérdeztem félve.
- Gyere ide! - felállított és magához húzott.
Nem tartott sokáig, ugyanis valaki szabályosan berontott a szobába. Nem nehéz kitalálni, hogy ki volt az.
- Bocs, azt hittem nem vagy itthon.
- Hát láthatod, hogy mégis. - felelt kicsit flegmán Niall.
- Elkérhetném a laptopodat? Az enyém kinyiffant. - viccelődött a hívatlan vendég.
- Tessék. Vigyed! - átadta Neki a szöszi, majd kitessékelte a szobából.
Éreztem magamon a pillantását, de nem néztem rá.
- Látod, mondtam, hogy nem engem választott volna. Nem bánkódott sokat, már biztos lenyomtak Sophiával pár menetet.
- Akkor meg sem érdemel igazán. Ne foglalkozz vele! Inkább hozok fel valami kaját, addig érezd otthon magad! - fogta magát és kiment.
Legszívesebben kifutottam volna a világból. De ehelyett csak hanyattvágódtam az ágyon és bámultam a plafont. Minden erőmmel azon voltam, hogy visszafogjam kitörni készülő könnyeimet. Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem mikor Niall visszajött, csak arra eszméltem fel, hogy besüpped mellettem az ágy. Egy nagy tálca kajával kezében ült mellettem.
- Vegyél nyugodtan. - nyújtotta felém teleszájjal.
Én csak megráztam a fejem, nemleges választ adva ezzel.
Mikor befejezte az evést mellém feküdt és mellkasára húzott, majd a hátamat kezdte el simogatni. Ekkor kitört belőlem. Nem sírtam, zokogtam. Próbált csitítani, de próbálkozása kudarcba fulladt. Egyszerűen csak elegem volt mindenből.
Teljesen eláztattam szegénykém pólóját, de annyira kimerültem, hogy nem bírtam felkelni. Csak feküdtem ott, teljesen kikészülve. Nem tudtam aludni, de ahogy észrevettem, Niall már épp a bárányokat kergeti valahol. Leszálltam mellkasáról és az ágy másik oldalára feküdtem. Nem aludtam semmit, egész éjszaka csak bámultam az ablakon beszűrődő fényeket.
Mocorogni kezdett a mellettem fekvő szőkeség, ezért felültem az ágyon, de ő nem kelt fel, csak átfordult a másik oldalára. Gondoltam nem zavarom, átmentem a fürdőszobába és megkerestem a tegnapi ruháimat. Teljesen megszáradtak. Remek. Felöltöztem, majd a tükörhöz léptem, hogy rendbeszedjem magam. Ijesztő. Ez az, ami eszembe jutott, ahogy megpillantottam magam. Sokszor néztem már ki rosszul, de ennyire még sohasem. Megmostam az arcomat, majd visszasétáltam a szobába. Niall már épp készülődött.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte kipihenten.
- Inkább hogy nem? - nevettem - Csak nézz rám!
- Akkor feküdj vissza és pihenj! - ajánlotta fel.
- Nem, köszi. Inkább hazamegyek. Már így is sokat segítettél.
- Hazaviszlek, de előbb megreggelizünk! - mondta, majd kilépett az ajtón.
Nem volt mit tennem, követtem őt, de teljesen elment az étvágyam, ahogy megláttam őket enyelegni.
- Ez meg mit keres itt már megint? - célzott rám Sophia.
Azt hittem neki megyek, de sikerült türtőztetnem magam. Éppen szólásra nyitottam a számat, de Niall megelőzött.
- Hozzám jött. Talán már ez is probléma? - szólt be neki.
- Ne beszélj így vele! - állt fel Liam az asztaltól.
- Ez az én házam is, és azt csinálok, amit akarok. Különben is, ő kezdte. - emelte fel a hangját Niall.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idejönnöm. - szóltam közbe.
- Akkor jössz ide, amikor akarsz. - nézett rám Zayn.
- Úgy döntöttél elmész, akkor most minek vagy itt? - szólalt fel ismét Sophia.
Tudta, hogy Liam mellé áll, ezért volt nagy a szája.
- Nem hozzád jöttem! Miért kell itt pattogni? - kérdeztem idegesen.
- Talán fáj, hogy vesztettél? - nézett rám lekezelően.
- Nem, csak az fáj, hogy Liam még ezek után is melletted áll. De majd meglátjuk ki nevet a végén. - néztem a szemébe, majd megfordultam és elindultam ki az ajtón hazafelé.